Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Építkezünk!!!

2009.07.22

Felfedeztem a "Statisztikák" menüpontot. Naaaaagyon tetszik. Nyomon követhetem, hogy hányan voltak kíváncsiak az oldalamra. Na jó, azért ebbe a számba a véletlenül idetévedők is beleértendők. Az persze már csak egy tündérhajszálnyit zavar, hogy tulajdonképpen senkit az égegyadta világon nem érdekel, hogy mit szövegelek én itt, de azért én rendületlenül blogolok. Miért? Mert gyógyít, mert az írást még nem próbáltam, mert ki tudja, talán egyszer valaki felfedezi, hogy milyen jópofa vagyok, meg egyébként is, a blogolás az olyan cool. :) Tehát aki bújt, aki nem, lássuk, mi történt velem mostanság!

Kép Építkezünk!!! Na nem egy egész házat, csak egy kis kerítésecskét, meg egy kis tárolócskát, meg egy kicsi grillezőt. Hogy a mese végére ebből a felsorolásból mi marad, azt csakis a Fennvaló tudhatja. Egy magamfajta fehérnép nem is gondolná, hogy mennyi meló van ezekkel, főleg, ha a fehérnép embere is beáll a csatasorba. A dolog úgy áll, hogy reggel, amikor én még az igazak álmát alszom, kilopakodik mellőlem az én drága uram, és hát csak sötétedés tájékán ér haza, azonnal megcélozva a zuhanyzót, mielőtt még keblemre ölelhetném. Aztán gyors kaja, ha van sürgős elintézendő, akkor még egy kör rohanás, párszavas napértékelő monológ, gyerekek fürdetése, fektetése, TV kiguvadt szemekkel és üres aggyal történő bámulása, majd szunya. Na ez a cool, nem is a blogolás! :)

Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy néha-néha, ha a gyerekek időben elalszanak, kiülünk a teraszunkra egy pohár bor vs. kávélikőr mellett, aztán ábrándozunk, hogy egyszer majd készen lesz minden, a gyerekek felnőnek, és akkor majd utazgatunk, pihenünk, talán egy erdőszéli hétvégi házunk is lesz. Valószínűleg soha nem lesz készen minden, de ha mégis, úgyis elkezdünk a gyerekeknek építeni, hogy őnekik már ne csak a teraszon álmodozás jusson, mégis erőt ad az a félóra ábrándozás a holnaphoz.

Néha, amikor nagyon nagy a hajtás, azt kívánom, bárcsak több pénz lenne, hogy idevonuljanak a mesterek, majd ha készen a munka, távozzanak. Máskor meg olyan büszke vagyok, amikor másoknak mutathatom, hogy mennyi mindent csinált meg az én uram a tulajdon két kezével. Olyankor azt gondolom, hogy talán mégis jobb így, jobban becsülni a munkát. Pár napja is, amikor a járókával egyensúlyoztam kifele, a fal sarkából ledurrantottam egy apró darabot, hát komolyan mondom, mintha a szívem egy darabkája hullott volna a földre. Gyanítom, ha egy idegen festette volna ott a falat némi készpénzért, hamarabb túllettem volna magamat a dolgon. Egy szó, mint száz, baromi büszke vagyok a férjemre (bocs, erre nincs ütősebb szavam)!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Utolsó kép


Archívum

Naptár
<< Október / 2019 >>